Köszönjük Nanitának, hogy ezeket a szép gondolatokat megosztotta velünk! Cukorbetegként is lehet egészséges gyereket szülni:-))))
“Sárika megkért arra, hogy írjam le a terhességeim tapasztalatát.
Többen tudjátok, hogy 1-s típusú cukorbeteg vagyok, idén immár 30 éve.
Nagy fiamat 15 évvel ezelőtt szültem, cukorbetegen és asztmásan,reflux problémával.
Arra sajnos már nem emlékszem, hogy milyen inzulint kaptam, mert hát a 30 év alatt volt már jópár. 🙂
A 15 évvel ezelőtti és a 3,5 évvel ezelőtti terhességi állapotom volt a legszebb időszak az életem alatt és itt nemcsak a gyermekek jövetelére gondolok.
Mindkét terhességem alatt ( bár a második szülésnél már a fentebbi eü gondjaim mellé párosult szívbillenytű gond is) a cukrom olyan csodálatos volt,mint előtte és azóta sem, pedig a nagy időbeli eltérés miatt más és más inzulint kaptam. A terhesség alatti és nem terhességi evési szokásaim ugyanazok, semmi változás nincs benne. Az orvosok azt mondták, hogy állandóan terhesnek kellene lennem. 🙂 Az egészben a “kellemetlen” csak az volt, hogy nem volt elég a napi 4x-i vércukor mérés( bár mostanában a volt Apdira mizériám miatt sem 4x-i), hanem akár napi 8-10 mérés is volt és többször is kellett esetleg korrigálni. Egyik terhesség alatt sem híztam plusz kilót. Viszont a kislányom megszületése után a szoptatás alatt igen és az azóta is rajtam van. Ahogy elkezdtem szoptatni, pár másodpercen belül hypoztam. Ezért az egyik kezemben a pici, a másik kezembe pedig a férjem adogatta a szénhidrátot. Izgi volt. 🙂
A fiam idején még az volt a szokás, hogy kéthetente kellett menni a kezelőorvoshoz és a nőgyógyászhoz. Az utolsó másfél hónapra pedig be kellett feküdni, csak hétvégére volt eltávom. November 11.-én reggel megkaptam az indítót és 12.10- órára a fiam már kint is volt. Mindkét gyermeket nem császárral szültem.
Fiam nagyobb súllyal született, a régi inzulin hatásával indokolták: 4,2 kg. Én pedig vagyok 164 cm és 50 kg-val kezdtem mindkét terhességem. Akkor még rögtön az elején majdnem a végéig kaptuk az epidurális érzéstelenítőt.
Kislányommal már csak havonta kellett menni a kezelőorvoshoz és nőgyógyászhoz. Pénteken még itthon az irodában dolgoztam, hétfőn pedig megszületett. Nála már a súly is rendben volt ( Humalógot kaptam): 3,6 Kg. Itt viszont már nehezebb volt a szülés. Feltételezem a “korom” miatt is, meg hát ekkor már csak néha néha kérni epidet, megszenvedtem vele, kifáradtam a végére. Meg hát azért ezt a második szülést már nem csak cukorbetegen, asztmásan, reflux problémával, hanem mitralis regrulaticióval csináltam. Nehéz volt, De megcsináltam! Itt van két, szép, egészséges gyermek!!!”
http://egeszseg.keva.hu/kerdes/1790/
Naníta! Nagy dolgot vittél véghez! Nagy kockázaot vállaltál, de a világ legcsodálatosabb dolgát vitted véghez: életet adtál két nagyszerű gyermeknek. Szerintem minden nehézség ellenére újra végigcsinálnád. Fogadd elismerésem és nagyon jó egészséget, kitartást kívánok, mert nagy szükség van rád. A gyermekeket nem csak világra kell hozni, hanem fel is kell nevelni. Ebben pedig legkomolyabb szerepe (bárki bármit is mond) az édesanyának van. Vigyázz magadra és legyen nagyon sok örömöd a gyermekeidben!
Nagyon szépen köszönöm Jaskó! Valóban ma is újra végig csinálnám ( jaj, csak nehogy megint becsússzon egy baba, mert azért már így közel….-hez, nem igazán szeretném. 🙂 ) minden nehézségek ellenére. Az elsőt fiatalon, teli életerővel, másodikat érettebben ( idősebben), de fáradtabban szültem. Az elsőnél teljes egészében csak vele foglalkoztam, voltam míg óvodás nem lett. Másodiknál sajnos legnagyobb szívfájdalmamra ezt már nem tehettem meg, muszáj volt dolgoznom. Én sok köszönettel tartozom férjemnek és a nagy fiamnak, akik a terhesség nehéz időszakában és azóta is sokat segítenek. Szülés előtti napig dolgoztam. Nélkülük nem menne: sokat segítenek a háztartási munkában ( bevásárlás, mosogatás..) és bizony a kislány körüli teendőkben is ( játszás, fürdetés..). És köszönet anyukámnak és apukámnak is, akik az első két és félévben szinte két naponta reggelente leutaztak félnapra a kislányra vigyázni, hogy dolgozni tudjak.
” Egyedül nem megy ” !!!!
Így igaz!
Nanita gratulálok én a harmadik gyermekemet szültem csak cukorbetegen 35 évesen kéthetente jártam Györbe huzos volt.Elsö ultra hangon megmondták hogy a nyakán vizenyö van és nem tudják mitöl.
Ugye milyen szép és tanulságos történet?! 😀 Így van Anita csak gratulálni lehet a kitartásodhoz.
Köszönjük,hogy megosztottad velünk.
Nagyon sok kismamát kértem,akik hozzánk járnak és jártak,hogy írják le a tapasztalataikat,sokan meg is ígérték, de reméljük ami késik az nem múlik!:-))))