Jáskó írta nekünk, én már számtalanszor elolvastam, köszönöm a sok diabéteszes beteg nevében is, hogy megosztja velünk a tapasztalatát.
“Csak egy kis vers, de ajánlom, mindenkinek, aki még nem fogadta el a betegségét és még harcol ellene
Már régen, több, mint 3 évtizede vagyok cukorbeteg, viselem annak minden búját, baját, szövődményét. Sokáig nem akartam tudomásul venni a bajt és minden rosszat elkövettem, amit csak lehetett. Harcoltam, de eredménytelenül. Csak tovább romlott minden. Úgy, az első tíz év után kezdtem rájönni, hogy ennek a vége csak a tudatos önpusztítás lehet. Kárt okozva ezzel magamnak és a szeretteimnek. Azután kezdtem más irányba fordulni, jöttek az eredmények, javultam, de a diabeteszt még mindig nem tudtam elfogadni. A miért pont én? kérdés mindig ott lappangott bennem. Arra nem gondoltam, hogyha én egészséges vagyok és más a beteg, akkor sokkal jobb lenne nekem? Egyáltalán nem biztos!
Hangsúlyozom, nem vagyok hívő ember, aki vallását rendszeresen gyakorolja, de mindig tiszteltem, tisztelem a mások meggyőződését, hitét. 1997 őszén, az egyik érettségi találkozónkon, egyik régi, nagyon jó barátom, aki református lelkész Debrecenben -az Egyetemi Templomban- megajándékozott egy kis füzettel, amelyben versek voltak. A kiadvány pont ennél az alábbi versnél nyílt ki. Biztosan megsimította a lapokat és célzatopsan ajánlotta ezt nekem, de amint elolvastam, valami nagyom eltalált. Attól a pillanattól kezdve adtam fel a harcot és fogadtam el a betegségem és tudatosult bennem a tény. Véglegesen és visszafordíthatatlanul beteg vagyok. Viszont élni és tisztességes, emberi módon továbbélni csak abban az esetben tudok, ha elfogadom és a magam módján akár még büszke is lehetek erre.
Ajánlom mindenkinek ezt a pár rövidke sort, aki még harcol, aki még küzd, aki még nem tanult meg elfogadni. Higgyétek el MEGÉRI az elfogadás és megéri a belső béke, mely Egészséges BETEGSÉGTUDATOT EREDMÉNYEZ!!!!
A különös ruha
Szenvedésed Isten-adta ruhád.
Először sehogyan sem illik rád.
Úgy találod, hogy nagy neked.
Belenőhetsz-ha békén viseled .
S ha Isten ráteszi áldó kezét,
erőt arra is ád
hogy úgy viseld végül a szenvedést,
mint drága, ünneplő ruhát”
Nagyon találó ez a vers, és nagyon igaz!!
Szerintem is.
Jasko irásai mindig meghatnak azért is jo ez az oldal mert mindig kapunk egy kis lökést.
Remélem továbbra is így lesz, én itt vagyok és így együtt csodákra leszünk képesek 😆
Nagyon örülök és mindig jóleső érzéssel tölt el, ha segíthetek valakinek. Az élet, de elsősorban a cukorbetegség elterelt abból az irányból, amerre tartottam és egy bizonyos napig egyenesen haladtam is. Akkor valami kettétört bennem. Amit szerettem, amire sokáig készültem elvesztettem. Mondhatni talán más ember lettem. Sok mindent újra kellett kezdenem. Sokat kaptam másoktól, talán érdemtelenül is. Ezt követően magam is megtanultam magamtól, sőt magamból is adni. Senkire nem szeretném ráerőltetni a dolgaimat. Viszont nagyon jól esik látni, ha valakinek segítek a tanácsaimmal, vagy egyszerűen csak azzal, hogy elmondom, leírom: nálam, velem ez így működik. Sárika meg ügyesen idecsempészi a bejegyzéseimet. Neki külön köszönöm mindezt. Én Tőle kapok erőt és lelkesítő szavakat, hogy érdemes nem feladni!!! De nagyon jók a többiek kérdései és hozzászólásai is!
Kedves Jaskó,köszönöm 😀 😀