Egy kis “történelem”
Talán azok számára van ennek jelentősége, akik manapság idegenkednek az
inzulin beadásától, mert az szúrással jár. A mellékelt képeken szeretnék
bemutatni néhány eszközt az elmúlt 40 év távlatából. Hozzá kell tennem,
hogy voltak ennél talán durvább módszerek és eszközök is. Azért az élni
akarás nagy úr. Mi még nem válogathattunk az eszközeink között. Ezek
voltak és kész! Lehetett választani. használom és élve maradok, vagy nem
fogadom el és kínok között pusztulok el. A többség vállalta és akárcsak
én, túl is élte azt a korszakot.
Nem voltak még BD fecskendők, előretöltött és többször használatos
penek. Nem volt mérő eszköz. De volt 10 milis fecskendő, hozzávaló
termetes, mandrinos tűvel.
Nekem már sikerült beszereznem egy svéd gyártmányú HELINOS belövő
készüléket. Ami igazából csak a gyáváknak való volt, mert a tű mérete
ugyan az volt, mint a hagyományos fecskendőké. De nem kellett szúrni.
Egy kioldó kar segítségével egy rugó belőtte a tűt. A szorosan záródó
tokban, tiszta szeszben lehetett tárolni a készüléket. Úgy hirdették,
hogy akkor nem szükséges sterilizálni. Később kiderült, hogy az alkohol
csökkentette, esetenként semlegesítette az inzulin hatását.
Ezért én maradtam a főzőcskénél. Az üveg része gyakran megrepedt, mert
eléggé nagy ütés érte a belövéskor. Azt viszont csak Pesten, az Aranykéz
utcában lehetett beszerezni. Én ezért inkább visszatértem és maradtam a
hagyományos adagolóknál.
Van két kép a sterilizátorról. Ezzel kivételezett helyzetben voltam,
mert kihagyhattam az alumínium lábasban történő főzést. Ezt ajándékba
kaptam az akadémiánk kórházában dolgozó nagyon kedves orosz
doktornőtől. Ezt spirituszfőzőn, vagy kemping gázpalack segítségével is
tudtam használni, ami kicsit mobilabbá tette az életem. Kis helyen
elfért és nagyon praktikus volt. Ezeket az eszközöket soha nem dobom ki.
Ha elégedetlenkedni támad kedvem, csak rájuk nézek és csendben maradok..
Remélem az élet itt nem áll meg és még a mi életünkben is lesz módunk ús
felfedezésekkel, új eszközökkel megismerkedni.
Jasko