Önállóság, a döntés szabadsága és az érte viselt felelősség egy cukorbeteg életében

A krónikus betegségek esetében fokozottan jelen van a beteg döntése. Hiszen nem egyszerűen egy gyógyszer szedéséről, hanem életmódváltásról van szó, amiben sajnos gyakran nem partner a környezet (bár cáfoljatok

meg! :) ).
Fontos, hogy a betegek megértsék, a döntéseik befolyásolják az életminőségüket, a fizikai és pszichés állapotukat, és hogy képesek legyenek ezeket reálisan értékelni. Lényeges, hogy őszinték legyenek (ugye a nem valós értékekről már írtatok egy másik kérdés kapcsán), mert csak így lehet valódi segítséget nyújtani nekik.
Tudom, hogy sok minden múlik a kezelőorvoson és az asszisztensen, de ők akár bele is feketedhetnek, ha a beteg nem hajlandó tenni saját magáért. Az a jó, hogy ha orvos és beteg között közel egyenrangú a kapcsolat: mivel minden beteg más, mindenki a saját tüneteit, panaszait ismeri a legjobban, amiket az orvosnak (ideális esetben) meg kellene hallgatnia (nem a panaszáradatokra gondolok, hanem a lényeges és fontos információkra), és ezeket figyelembe véve a beteggel együtt kellene kidolgozni a gyógyszerek, inzulin megfelelő adagolását.